Cérnametélt tésztavágó gép ORION

A cérnametélt tésztavágó gép ORION egy hagyományos, kézi hajtású konyhai eszköz, amellyel a vékonyra kinyújtott tésztából hajszálvékony 1 mm -es levestésztát lehet készíteni. Ez az eszköz jellemzően kézi meghajtással működtethető szerkezet, így nagyobb rálátást biztosít a tészta készítésére.
 1. Műszaki jellemzői:
 2.1 Anyagösszetétele: - Kiváló minőségű fém és műanyag melyek szavatolják a tartósságát és az ellenálló képességét a tésztavágó gépnek.
 2.2 Belső alkatrészek és kiegészítők:
  a.) Fésűk és kaparók: - Ezek az alkatrészek felelősek azért, hogy a tészta ne ragadjon a hengerek közé. A vágókések fésűi rugós acélból vannak.
  b.) Fogaskerekek: - Acéllemezből vannak.
  c.) Hajtókar és rögzítő: - Rozsdamentes acélból készülnek, a kényelem érdekében műanyag fogantyúval ellátva.
 3. Működési elve: - Két, egymással szemben forgó fémhenger között vágja a tésztát.
 4. Használta: - A cérnametélt tésztavágó gép használata egy egyszerű folyamat, de a siker titka nem magában a gépben, hanem a tészta állagában rejlik. (A hagyományos gyúrt tészta receptje általában 1 tojáshoz 10-12 dkg lisztet és egy csipet sót ír elő.)
  a.) A tészta előkészítése: - A tészta legyen kemény és rugalmas. Ha túl lágy, beleragad a gépbe, ha túlszáraz, szétrepedezik.
  b.) A nyújtás: - A tésztát egy sodrófával a gyúrótáblán nyújtsuk ki leheletvékonyra. Amennyiben rendelkezünk tésztanyújtó géppel, a gépet állítsuk a legszélesebb fokozatra (általában 0-s vagy 1-es állás). Tekerjük át a tésztát a hengerek között. Hajtsuk félbe, és tekerjük át újra. Ezt ismételjük meg 3-4-szer, mert ettől lesz a tészta selymes és egyenletes.
Ezután fokozatosan, egyesével váltsunk a vékonyabb fokozatokra, és minden fokozaton egyszer küldjük át a tésztát.
  c.) Szárítás (A legfontosabb lépés!): - A kinyújtott tésztalapokat terítsük ki egy tiszta konyharuhára vagy tésztaszárító rácsra. Hagyjuk száradni 15-30 percet. Akkor jó ha a tészta felülete már nem ragacsos, de még rugalmas. Vigyázzunk, hogy, ne is váljon törékennyé. Ha bőrös a tapintása, akkor tökéletes a vágáshoz.
  d.) Csíkozás: - A kinyújtott és már megszikkadt (nem ragadós) tésztalapot vágjuk fel hosszú, téglalap alakú csíkokra. A csíkok szélessége legyen 1-2 centiméterrel keskenyebb, mint a gép vágóhengere.
  e.) A gép rögzítése: - A gépet a csavaros szorítóval kell az asztal széléhez rögzíteni. Ügyeljünk rá, hogy szilárdan álljon, mert a tekerés közben nagy erő hathat rá. Ha vastag az asztallap, használhatunk gyúrótáblát, amire felfoghatjuk a tésztavágót a rögzítő csavarral.
  f.) Metélés (vágás): - A szalagokat egyenként, függőlegesen tartva engedjük bele a forgó hengerek közé. Ne nyomjuk lefelé a tésztát erővel. Csak illesszük a hengerekhez, és a gép be fogja kapni és behúzza magától. Egyik kezünkkel egyenletesen hajtsuk a kart, a másikkal pedig felülről irányítsuk a tésztacsíkot, hogy ne ferdüljön el. Ha elferdül, a tészta széle felgyűrődhet a gép oldalánál. Ha azt látjuk, hogy a vágókorongok nem válnak el szépen, vagy a tészta elkezd ráragadni a fésűkre (a vágóhengerek alatti tisztító lemezekre), azonnal álljunk meg, és a következő csíkot jobban lisztezzük meg.
  g.) Tárolás vagy főzés: - A friss tésztát azonnal kifőzhetjük (1-3 perc alatt kész). Ha elrakjuk későbbre, terítsük szét, és hagyjuk teljesen (akár egy napig) kiszáradni, mielőtt papírzacskóba vagy dobozba tesszük.
 5. Tisztítása: - Használat után egy konyhai kendővel vagy kefével könnyen eltávolíthatjuk a maradék tésztát. Soha ne mossuk el vízzel! A víz tönkreteszi a hengereket. Használat után várjuk meg, amíg a gépben maradt tészta megszárad, majd egy tiszta ecsettel, hústűvel vagy egy száraz ronggyal takarítsuk ki. A hengerek közül a maradékot egy darabka gyurmaszerű tésztával is eltávolíthatjuk, ha áttekerjük rajta.
 6. Karbantartása: - Egy kis olíva olajjal bekenhetjük a hengereket, hogy simábban menjen a tésztavágás. A fa hajtókar fogantyúba, amennyiben a tekerésénél kisebb csikorgást hallunk, belecseppenthetünk pár csepp olíva olajt, vagy WD40 kenőolajt, hogy a fém hajtókaron lehetőleg súrlódásmentes forogjon a fa markolat.
 7. A gyerekek és a cérnametélt tésztavágó gép:
  a.) Biztonsági szempontok: - Hozzáférhetnek, de csak felnőtt felügyelete mellett! A kézi hajtókaros tésztagép működési elve egyszerű, ami miatt a gyerekek élvezik a tekerést és a tészta adagolását, de a bennük rejlő veszélyek miatt a felügyelet kulcsfontosságú. A legfőbb kockázat az, hogy a mozgó, szorosan egymás mellett lévő vágóhengerek közé a gyermekek ujja vagy a ruházatuk könnyen beszorulhat. Ez komoly, zúzódásos sérüléseket okozhat.
  b.) Hogyan használják biztonságosan? - Magyarázzuk el a gyereknek, hogy a gép nem játék, és szigorúan tilos az ujját a hengerek közelébe tenni. Ügyeljünk arra, hogy ne viseljenek lógó ruhadarabokat, hosszú ujjú felsőt vagy lógó hajat a gép közelében, amit a gép esetleg behúzhat. Általában 6-8 éves kor felett ajánlott a bevonásuk a folyamatba, amikor már képesek megérteni a veszélyeket és követni az utasításokat. Egy felnőtt mindig maradjon a gép mellett a használat teljes ideje alatt. Lehetőleg minden esetben a felnőtt adagolja a tésztát a nyílásba, és ügyel arra, hogy a gyermek keze biztonságos távolságban legyen. A gyermek feladata lehet a hajtókar tekerése, ha már elég idős és képes az irányított mozgásra.
 - Összességében a cérnametélt vágógép egy remek eszköz a közös konyhai időtöltésre, de a mechanikus veszélyek miatt a szülői felügyelet állandó és szigorú kell, hogy legyen.

Részletes méretleírás:
- hosszúság: - munkahenger: 6,50 cm; - teljes hossz 9 cm; - hajtókarral: 16 cm
- szélesség: felfogó és rögzítő része: 6 cm; - felső része: 5 cm
- magasság: 15,50 cm; - rögzítő csavarral: 17 cm és 19,50 cm között
- az asztallap vagy munkapad maximum vastagsága, amire a cérnametélt tésztavágó gép rá rögzíthető: 3,50 cm (ha vastag az asztallap, használhatunk gyúrótáblát)
- tömeg: 0,365 kg
- a vágott cérnametélt szélessége: 1 mm

Tésztakészítés recept

Egy mély tálban kézzel keverjünk el 2 egész tojást 0,6 dl vízzel és dolgozzuk össze 35 dkg liszttel. Amikor az összes lisztet felvette, tegyük ki egy nagy méretű deszkára, és alaposan gyúrjuk össze. A gyúrásnál sem időt, sem fáradságot nem szabad kímélni, hogy a tészta kemény és szívós legyen. Ha túl kemény lenne, adjunk hozzá még egy kis vizet, de vigyázzunk, hogy ne lágyítsuk ki. A hígítást ne hamarkodjuk el, mert a gyúrás során folyamatosan lágyul. A kifőtt tészta alapanyaga akkor jó, ha gyúrás közben leválik a kézről, és apró hólyagok láthatók rajta. Sót ne tegyünk bele, mert az lágyítja, inkább a fövő vizét sózzuk erősebben. Ha készen vagyunk a kidolgozással, vágjuk ketté, formáljunk belőle két kis cipót, és egy konyharuhával letakarva 10 percig pihentessük, hogy a lisztszemcsék megduzzadjanak. Utána lisztezzük be a gyúró deszkát, és az egyik cipót nyújtsuk kerek lappá, majd szórjunk a tészta tetejére is kevés lisztet, és nyújtsuk tovább. Nyújtó gép használatánál is szórjunk lisztet a tésztára. Ehhez minél kevesebb lisztet használjunk, hogy főzés közben ne legyen a tészta ragacsos.
A felhasználástól függően a cipókat különböző vastagságúra kell kisodorni. Kockatészta esetén kb. 1 mm, metélt tésztánál pedig 2 mm vastagra nyújtsuk. Utána hagyjuk 10-15 percig szikkadni, majd az egész felületét kissé belisztezve tekerjük fel a sodrófára, és egy éles késsel hosszában vágjuk ketté. Ez után a tésztacsíkot középen még egyszer metsszük végig, hogy ne legyen olyan széles, majd az egyes csíkokat egymásra rakva daraboljuk fel. Metélt tésztánál gyufaszál szélességűre vágjuk, majd szórjuk szét a deszkán, hogy tovább szikkadjon. Kockatésztánál kb. 1,5 cm szélesre daraboljuk, majd minden egyes kis csíkot keresztben vágjuk még 4-5 darabra. Ugyanígy kell készíteni a levesbetétként használt Apró-tésztát, de most csak 0,5 cm széles csíkokat vágjunk, és daraboljuk apró négyzetekre. Ha a tészta annyira kemény, hogy éppen csak ki lehet nyújtani, akkor Cérnametéltet is készíthetünk belőle, szintén levesbetétnek. Ebben az esetben egy nagy méretű éles késsel vágjuk a 0,5 dl víz hozzáadásával készült, és kb. 0,5 mm vastagra kinyújtott tésztát olyan keskenyre, amilyenre csak tudjuk. Ugyancsak kemény tésztából, 0,4 dl víz hozzáadásával készül a Tarhonya. A kisebb cipókká formált tésztát káposztareszelőn belisztezett deszkára reszeljük le, majd kevés liszt hozzákeverésével a két kezünk között morzsolgatva gömbölyítsük. Az összeragadt szemeket szedjük ki, és csipkedjük szét kisebb darabokra. Akinek van hozzá türelme, az egy speciális eszközzel Csigatésztát is készíthet házilag a tarhonya alapanyagából. A cérnametélt, a csigatészta és a tarhonya tésztáját nem szabad pihentetni, mert kilágyul. Szintén a kifőtt tészták csoportjába tartozik a Derelyetészta. Kisodrási módja megegyezik a kockatésztával, de most puhább alapanyagra van szükség, ezért 0,8 dl vizet adjunk hozzá. Kinyújtás után a két lapot pihentetés nélkül töltsük meg, mert ha kiszárad, akkor már nehezen ragad össze.
Amennyiben nem kívánjuk az összes tésztát kifőzni, akkor a maradékot egy pamut vagy len alapanyagú tiszta abroszon szórjuk szét, és szárítsuk meg. Ha már csontkemény, polietilén zacskóba rakva száraz helyen tároljuk. A száraztészta súlya az adalékanyagok következtében kb. 15 %-kal több mint a liszté. Ha nagyobb mennyiséget készítünk egyszerre, akkor egy adaghoz 40 dekagrammot mérjünk ki belőle.
A kifőzésnél kb. 4 liter vízbe keverjünk 1 evőkanál étolajat. Forraljuk fel, majd adjunk hozzá 1 evőkanál sót, és amikor már lobog, dobjuk bele a tésztát. A teljes mennyiséget azonban ne tegyük egyszerre bele, mert akkor a víz lehűl, és a tészta összeáll, ragacsos lesz. Ezért kisebb adagokban rakjuk a forró vízbe, és közben keverjük meg. Addig főzzük, amíg feljön a víz felszínére, és megpuhul. Frissen készített tésztánál ez az idő, vastagságtól függően 5-10 perc. Ha megkóstolva puhának találjuk, akkor szűrőkanállal szedjük ki, meleg vízzel öblítsük át, majd ide-oda rázogatva jól csurgassuk le, és 2 evőkanál forró étolajjal keverjük össze. Ezt követően a kívánságnak megfelelően ízesítsük, és lassan melegítsük fel. Tésztát csak nyitott fazékban szabad főzni, mert lefedve kifut. Ha a tűzhely nem ad annyi meleget, hogy a víz lobogva forrjon, takarjuk le az edényt úgy, hogy a pereme és a fedő közé tegyünk két fakanalat.